Mindennap nagyjából 5-kor kelek, majd megkezdődik a reggeli “rendbeszedés”, kávéfőzés, munkábaindulás. Ezek után jön az, hogy a jó ég sem tudja meddig dolgozom, majd egyszercsak hazaérek, kajcsizok és rendbe rakom egyébb apró-cseprő dolgaimat végül Barátok közt után gyakorlatilag már alszom is. Aki kiváncsi egy következő napomra is, az nyugodtan olvassa előröl az egészet. Szimplán ez az oka annak, hogy mostanában hanyagolom az újabb bejegyzéseket. Ja ehhez társul az, hogy a hétvégéimet igyekszem apámmal tölteni, tudom nem sok, de ha csak egy ici pict is segít rajta, nekem már megérte…

Gyakran hallani elcsépelt közhelyeket amikor szóba kerül egy-két rosz hír, de teljesen másként hangzik az egész amikor érintettek vagyunk benne. Akár közvetlenül, akár közvetve érint, már nem tud olyan józanul ítélni az ember fia és tulajdonképpen a legrosszabb az,hogy nem tehet az egész ellen semmit. Asszem ez olyan érzés lehet mint a kényszer zubbony, bármennyire is harcolsz ellene, végül kénytelen vagy belátni, hogy hiába minden. Szóval bármennyire is szeretnék segíteni édesapámon esélytelenül teszem. Ezt most nehéz lesz megemészteni…

Volt már olyan hogy bizonyos dolgokat nem tudtam hová tenni, de most ennél is bonyolultabb a lelki világom. Ott tartok, hogy magamat sem tudom hová tenni, egy ideje teljesen megváltozott az életem, nem panasz, jó irányba, de váratlan és egy kicsit sok is. Köszönet mindazoknak akik ehhez hozzájárulnak, támogatnak és segítő kezet nyújtanak. Nyílván idő kell hozzá és leginkább türelem. Az sem egyszerű hogy az életben bizonyos dolgokat kénytelen vok feladni annak érdekében, hogy előre léphessek. Kicsit olyan ez mint az a bizonyos ‘kirakós’ kocka, néha teljesen szét kell állítgatni, hogy teljesen kirakhasd a szineket. Trauma ként érint az, hogy abba hagyom az egyetemet, de többszöri átgondolás után sincs értelme folytatni. Most valszeg a legtöbbekben az a gondolat fordul meg, hogy feladtam pedig ennél jóval több kellene ahhoz… Kudarcot nehéz elviselni, de nem alakulhat mindig minden úgy ahogyan azt én akarom. Szerintem fontos az, hogy valaki képes belátni bizonyos dolgokat ahelyett, hogy minden áron eröltetné azt amibe végül úgy is belebukna.