Igen, november 2-án már 11 hónapos lesz Tami baba. Tettem fel egy néhány képet a Pentaxba, ahhoz képest hogy szobában vaku nélkül, nem olyan rossz, bár egy kicsit több fény nem ártott volna…

Már azt sem tudom honnan kellene kezdenem a lemaradást, de hát így van ez amikor dolgozni kell hétvégén is meg mindig meg még ott a család is meg amúgy is minden más. Szóval létezem még (tehát gondolkodom) vagy valami hasonló. Vannak fotók is meg amit csak akar az ember fia, minden csak idő nemigazán. Majd szép lassan itt leszek én csak türelem…

E héten nincs fotó, sem jó, sem rossz. Sajnos a hétvégém azzal telt hogy küzdöttem a kettős front ellen és csak most kezdek egy picit erőre kapni, remélve hogy reggelre már elfelejthetem az egészet. Front ennyire még nem döntött ágynak, de lehet mégis csak öregszem, olyan gyenge voltam hogy szinte nem is léteztem. Kis családocskám nem díjazta különösebben, és bár egy kicsit több megértésre számítottam őket is meglehet érteni. Nah szóval dögrováson voltam, de ha már eljutottam oda hogy a gépet bekapcsoljam akkor nagy gond nem lehet…

Mai kisebb sikerélményem a séta előtt készült. Még a szobában kattintottam el a gépet, a terasz ajtón besütött a napsugaracska ami pont közénk esett. Elég érdekes fényt adott a képnek, bár ez lehet hogy nem egy iskolai példa, de valamiért nekem ez így tetszik ahogyan van. Megcsináltam az ff változatát, még úgy is egész jól fest..

Kicsi Drágaságom ma lett 10 hónapos kereken, néha belenézünk a tükörbe és elképedek azon hogy milyen gyorsan nő. Már nagyon nagyra nőtt, nagyon ügyes – hihetetlen. Áradozhatnék órákig is, de átélni úgysem tudja senki rajtam kívül.