Unalmas igazság
Leyo 14 jún 2010
Nem vádolok senkit semmivel, pusztán a látottak szomorítanak el ! A leírtakhoz nem kell semmit sem hozzáképzelni, mert nem feltétlenül kellet bárminek is történnie, nekem pusztán az is elég volt amit láttam.
Nos tudni kell, a női megérzés nálam körülbelül tízszeresen van jelen ami ugyan jár némi előnnyel, de hátránnyal is. Kicsit uncsi mikor újra és újra igazad van, kész felüdülés ha végre valaki másnak lesz igaza. Hónapok teletek el kételyek között, próbáltam magam üldözési mániával szenvedőnek hinni, de nyugodjatok meg teljesen egészséges vagyok (legalábbis e téren). Szembe jött egy ismerős kocsi ma és az arcok még ismerősebbek voltak akik benn ültek, a kicsi lányom az anyukája ölében az első ülésen egy már jól ismert fickóval. Mondanom sem kell, hogy ment fel a pumpa bennem, főleg Tami miatt, se gyerek ülés, első ülésen, meg a nem nevezem nevén inkább mert még csúnya lenne. Ja mielőtt elkezdené bárki hogy lehet félreértettem, hát sajna nem, már régóta ez megy. Szóval szingli lettem ismét, de talán jobb ez így, sajna dolgokat nem lehet vissza csinálni, de az élet már csak ilyen, nem áll meg és nem fordul vissza senki kedvéért sem. Nah szóval jöhet a macera költözés meg minden amit akarsz, előtte még beszélnem kell azzal aki ezt már rég megmondta…
Hú, ez a bejegyzés, vagyis a tartalma kicsit meglepett. Nem akarom azt mondani, hogy az “exed”-ből én első pillanattól fogva nem néztem ki sok jót, (pedig így volt) úgy gondoltam bizonyos dolgok miatt elfogultan gondolkodom és azért érzem így. Azt gondoltam gyerek van (aki tiszta apja
), boldogság van, és igazán nem is érdeklődtem e felől mikor néha beszélgettünk. Te nem panaszkodtál, én nem faggatóztam. Sajnállak Téged is, de legfőképpen Tamit. Úgy gondolom ha egy nő gyereket vállal, akkor onnantól fogva bizonyos dolgokról meg kell tanulnia másként gondolkodni. Egy nő nem feltétlenül attól lesz igazán nő, hogy hány pasi fordul meg utána (akár van gyereke, akár nincs).
Szóval, ha valamikor úgy érzed, hogy jót tenne egy kis lelkizés, tudod az én “vállam” mindig nyitva áll előtted!
Boldogság volt meg minden ami kell, anyának éppenséggel jó anya, de látni ahogyan kiszáll más kocsijából számomra emészthetetlen élmény. Nem lényeges az hogy mi volt előtte, mert nem feltétlenül kellet bárminek is történnie, de ez nekem már így is sok(k) volt. Persze az is lehet hogy nem én vagyok a legjobb élettárs, de akkor el lehet engem küldeni a francba is akár. Na mindegy felesleges egymást szidni, mindenkiben van hiba bennem is benne is meg benned is. Rosszkor voltam rossz helyen…
Elég szomorú, hogy a mai világban már sem gyerek, sem házasság nem szent. Egy kezemen meg tudnám számolni az ismerőseim között, kik azok, akik még együtt vannak gyermek, házasság után. Hatalmasat változott a világ erkölcsi megítélése.. lassan a feledés homályába fog merülni pár fogalom, mint pl. a “hűség” és a “kitartás”, netán “monogámia”. Elég szomorú. Merjek így házasodni? Gyerekek vállalni? Egyáltalán párkapcsolatba lépni?
Házasság, gyerek? Mindenki a maga felelősségére tegye, van akinek megéri van akinek nem, de ha nem ‘próbálod’ ki sosem jössz rá.
Válás és gyerek mellet még van élet, csak lényegesen másként, mint azelőtt. Gyereked iránt meg felelős vagy életed végéig!
De hogy “próbáljam” ki, ha előttem millió egy negatív példa lebeg? Akik szintén úgy gondolták, örök élet meg egy nap, elválaszthatatlanság, boldog élet? Mi van, ha én is “így” végzem? Anyagi szarban? Erkölcsi válságban? Válás és gyerek után még van élet, de nem mindegy, milyen anyagi helyzetben kerülsz ki a dologból, nem mindegy, hogyan váltok el (békében vagy háborúban), nem mindegy, hogyan fog Hozzád viszonyulni a gyerek, az ex. A mai világban hitel nélkül életképtelen vagy – hacsak nincs amerikai nagybácsi -, egy válás után viszont ott maradnak a milliók.. egy életet biztosan tönkretesznek.
Mi van akkor, ha a gyerek-apa kapcsolat megromlik, mert az anya uszítja a gyereket. Így hogy lehet a felelősség teljes tudatában élni?
Csúnya lesz, de van olyan, ahol jobb lenne sztornózni azt a szülést.
Nem lehet találni egy normális pasit, gyerek nélkül. Mindenhol ott vannak a jóképű, gyerekes pasik, akiket a gusztustalan moderálva egyszer már tönkretettek.
Amiket leírtál az a legrosszabb eset, úgy gondolom, hogy ember módjára is meg lehet oldani a problémákat. Ha nem is jöttök ki egymás mellett, külön-külön egészen biztosan.
Nyilván elsőre elöntötte a kaki az agyamat, de hamarosan elkezdett tisztulni a fejem és beláttam/beláttuk marakodással nem leszünk előrébb. Számtalan példa van arra, hogy szülők bár külön élnek, a gyereket egyformán szeretik, nevelik, törődnek vele – ez egy kis intelligenciával megoldható.
Az anyagi helyzetérét mindenki maga a felelős, magam is vettem hitelre ezt-azt de minden esetben csak úgy mentem bele hogy már akkor láttam a végét, és biztos voltam abban hogy ki lesz fizetve. Anyagi csődbe házasság és gyerek nélkül is bele lehet kerülni…
A jóképű pasik gyerekkel nem halálos ítélet, tudom, zavaró a gondolat, hogy mástól van gyereke, de attól még tőled is lehet neki, persze ha megérdemli. Ezért kell ismerkedni, randizni, odafigyelni. Ha valaki elég körültekintő és figyel akkor viszonylag gyorsan kiderülhet mennyire illik az elképzeléseinkbe. Persze más az ha valaki szerelmes és vak..
(egyetlen dolgot kérek tőled, ne írj csúnya szavakat, köszi)