Nem rég olvastam egy rég elveszett barát levelét, aki az előző bejegyzésem hatására keresett fel. Tulajdonképpen átgondoltam és az a bejegyzés igazán hirtelen felindulásból készült, ettől lett olyan drámai az egész. Mára már kulturált hangnemben beszélgetünk. Nyilván az egészhez én magam is hozzájárulhattam, persze ez nem magyarázat, de visszajelzésnek jó, talán majd máskor másként csinálom a dolgokat. Nyilván elfelejteni nem tudom, de marakodásnak sincs értelme. Az élet megy tovább…

Trackback URI | Comments RSS